Egy terapeuta naplója

Egy terapeuta naplója

Pánikrohamom

2015. október 09. - Makai B. András

eyes-730745_1920.jpg

Furcsa érzés átélni egy pánikrohamot. Kerestem rá más szót, de nem igazán jutott az eszembe. A fürdőszobában tört rám. Éreztem a remegést az egész testemben. Egyre erősödött, légszomjam volt, és azonnal menekülni akartam. Letolt nadrággal nem egyszerű mutatvány. Nem a semmiből jött, és mégis váratlanul ért. Napok óta féltékeny voltam és vágyakoztam. Nehezen ment a kedvesem elengedése. Dühös e-maileket írtam neki, amiket nem küldtem el, néha meg elfogadtam a helyzetet: ez van.
Álltam a WC előtt, és remegni kezdett az egész testem. Kezdtem tudatára ébredni, mi is történik velem. Volt egy pillanat, amikor eldöntöttem, hogy hagyom, sőt elkezdtem szándékosan remegni, ráerősíteni a testi érzésre. Közben, mint egy mantrát mondogattam magamban: hagyd, ne nyomd el.
Ahogy jött, úgy el is múlt, nem tartott tovább egy két percnél. Nagy ürességet éreztem a gyomromban.
Este már nevetve tudtam mesélni róla egy barátomnak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://egyterapeutanaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr837951712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

benőjenő 2015.10.09. 12:49:35

nekem sok évvel ezelőtt volt az első. amikor már kezdett ráhúzódni az életemre, akkor terapeutához fordultam, évekig tartó terápia következett. mostanában néha megint meglátogat a roham, de egyre tudatosabban kezelem. tudom, hogy semmi szörnyű nem fog történni, ahogy jön, el is fog múlni, az amitől "félek", nem fog bekövetkezni. sokat segít, bár nehéz tiszta fejjel gondolkodni abban a tudatszűkült állapotban.
süti beállítások módosítása